“Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” – János 7:24
Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe és megjegyeztem magamnak, hogy milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.
Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott.
“Szia!” – mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal, hevesen integetett.
Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. Egy koszos, szakadt kabátot viselő öregember volt. Nadrágja gyűrötten lógott rajta, cipzárja félig lecsúszva, egyik cipőjéből kikandikáltak a lábujjai, erekkel telerajzolt orra olyan volt, mint egy térkép.
Túl messze voltunk ahhoz, hogy szagokat érezzünk, de biztos voltam benne, hogy büdös. Ő is integetett.
“Szia, kicsi baba! Szia, nagyfiú! Kukucs!” – mondta Eriknek. Összenéztünk a férjemmel. “Most mit csináljunk?”
Meghozták az ebédünket. A férfi szakadatlanul kiabált a túloldalról.
“Ismered ezt a játékot? Kukucs! Nézd csak! Ismeri!”
Senki sem gondolta, hogy a férfi aranyos és egyértelmű volt, hogy részeg. A férjemmel majd elsüllyedtünk szégyenünkben. Csendben ettünk, de nem úgy Erik, aki egész repertoárján végigment, az öreg pedig mindent utánacsinált.
Végre befejeztük az evést és a kijárat felé vettük az irányt. A férjem elment fizetni azzal, hogy a kocsinál találkozunk. Az öregember pont köztem és a kijárat között ült. “Uram, segíts, hogy kijussak innen anélkül, hogy megszólítana minket!” – imádkoztam magamban.
Ahogy közeledtünk, próbáltam úgy fordulni, hogy ne érezzük a leheletét, de miközben elfordultam Erik kitekerte magát és az ismert ‘vegyél fel’ babapozícióba helyezkedett.
Mielőtt bármit tehettem volna Erik az öregember karjaiba vetette magát.
Hirtelen ott álltam és néztem, ahogy egy nagyon büdös öregember a karjaiban tart egy boldog kisgyereket. Erik teljes bizalommal és szeretettel a férfi kopott vállára hajtotta a fejét. Az öregember becsukta a szemét és láttam, ahogy megindulnak a könnyek. Öreg, koszos, fájdalomtól és a kemény munkától kicserzett kezei igazi gyengédséggel tartották a fiamat, miközben szeretettel a hátát simogatta.
Nem láttam még ilyen mély és ugyanakkor ennyire röpke szeretetet két emberi lény között.
Döbbenten álltam. Az öreg néhány másodpercig ölelte Eriket majd rám nézett. “Nagyon vigyázzon erre a fiúra!” – mondta szilárd meggyőződéssel.
Nagy nehezen kinyögtem, hogy “megteszem”.
A férfi nem túl nagy hajlandósággal, szomorúan fejtette le magáról Eriket, mintha valóban fájdalmat okozott volna neki a mozdulat. Megfogtam a fiamat és az öregember ennyit mondott: “Isten áldja asszonyom! Ez volt a karácsonyi ajándékom.”
Egy elmakogott köszönet után futva tettem meg az utat az autóig. A férjem nem értette miért sírok és miért szorítom úgy a fiamat, miközben azt mondogatom, hogy “Uram, Uram, kérlek, bocsáss meg!”
Tanúja voltam Krisztus szeretetének egy gyermek ártatlanságán keresztül, aki nem látott bűnt és nem ítélkezett. Egy kisgyereken keresztül, aki a másik lelkét látta és egy anyán keresztül, aki nem látott tovább az öltözéken. Keresztényként vak voltam, miközben karjaimban tartottam egy gyermeket, aki látott. Úgy éreztem Isten azt kérdezi tőlem, “Hajlandó vagy megosztani a fiadat egy pillanatra?” amikor Ő nekünk adta az Övét, örökre.
A rongyos öregember eszembe juttatta, hogy “olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek, hogy bemehessünk a mennyek országába“.
„Egy apa halálos ágyán kis dobozt adott át fiának ezekkel a szavakkal:
– Őrizd meg jól, és csak akkor nyisd fel, ha oly nehéz napokat élsz át, hogy már nem tudod, mit tégy.
Múltak az évek. A fiú életében jöttek jó és rossz napok, de nem nyitotta fel a dobozt. Lehet még rosszabb is – gondolta és várt. A nagy megpróbáltatás napjai is elkövetkeztek, és amikor keserűségében már-már Istenbe vetett bizalmát is elvesztette, elővette a dobozt és megnézte, mi van benne. Két darab fácskát talált, egy hosszabbat és egy rövidebbet, s mellette néhány sor írást:
„Édes fiam” – olvasta az apa drága keze vonásait –, „nézd meg ezt a két fácskát. A hosszú Isten akaratát jelenti, a rövid az emberét. Ha a kettőt egymás mellé helyezed, nem lesz belőle kereszt, de ha a kis fácskát a nagyon keresztülveted, akkor kereszt áll elő. Gyermekem, ha akaratod párhuzamosan halad Istennel s úgy élsz, hogy naponta imádkozod: Legyen meg a Te akaratod!, úgy akármi történik, az nem lesz számodra kereszt. Ismerd fel és teljesítsd mindenben Isten akaratát! Ebben áll a szív békéje és az igaz boldogság a földön!”.
Csodálatosan megható történet. Ebben a befásult világban, ahol mindenki rugdos mindenkit, egy pillanatnyi döbbenet amire mindenkinek szüksége lenne, hogy felébredjen benne az ember. Köszönet érte!!!!
Szia, engem is nagyon meghatott. Felhasználhatnám ezt az irást a blogomon? Köszönettel Emőke
http://www.mindennapiaprosagok.blogspot.sk
Szia. Persze, nyugodtan, csak a forrást is tedd közzé. 🙂
Köszönöm.
Hát ez tiszta szívből mondom:
mellbevágott
Csodálatos, megható történet. Köszönet érte!
http://hvg.hu/velemeny/20121223_Az_orbanizmus_mint_allamvallas
Szia Sharky!
Nagyon jó írás, kösz, hogy feltetted!
Az biztos, hogy nehéz helyzetben vagyunk, amikor politikáról, és politikusokról beszélünk. Ezek az ígék jutnak eszembe róla/róluk.
Róm. 13,1
Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.
Róm. 13,2
Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.
Róm. 13,3
Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól.
Róm. 13,4
Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik.
Róm. 13,5
Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.
Róm. 13,6
Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak.
?Róm. 13,7
Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.
Róm. 13,8
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.
Jób. 12,13
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
Jób. 12,14
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
Jób. 12,15
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
Jób. 12,16
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
?Jób. 12,17
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
?Jób. 12,18
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
Jób. 12,19
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
Jób. 12,20
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
Jób. 12,21
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
Jób. 12,22
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
Jób. 12,23
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
Jób. 12,24
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
Jób. 12,25
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
? Jób.5,13 ? Jób.5,14
Zsolt. 62,12
Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.
Azt hiszem, az értük való imán kivűl , nem sokat tehetünk. Vagy legalábbis, én nem tudom, hogy mit lehetne.
http://www.kenthovindblog.com/?p=1037
Köszi kanku!
Ez nagyon jó volt. Ha lesz időm lefordítom.
Semmit sem ér a hit cselekedet nélkül.
Jakab levele 2:17
Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában
Semmit nem ér a vallás hit nélkül…
Nagyon megható történet, jobb adni, mint kapni!