Telegraph.co.uk
A Gazdasági Unió csapdájába esett Spanyolországban általános sztrájk volt a mút héten
A Nemzetközi Valutaalapnak a világgazdasági kilátásokat részletező jelentésének harmadik fejezetéből, a politikai zsargont hétköznapi nyelvre fordítva kiderül, hogy az IMF Dél-Európát lassú fulladásos halálra ítélte, és beismeri, hogy a pénzügyi megszorítások hosszú időre csapdába ejthetik Észak-Európa országait, az Egyesült Királyságot és Amerikát.
A ?Vajon fájni fog? Makrogazdasági hatások és fiskális konszolidáció? című IMF jelentés egyértelműen kijelenti, hogy a megszorító intézkedések több kárt okoznak, mint amennyit a politikusok hajlandóak elismerni.
Normális esetben a GDP 1%-ával megegyező megszorítás fél százalékos növekedési hátrányt eredményez két év leforgása alatt. Természetesen más a helyzet, amikor a fél világ bajban van és az egyes ország egymást követve hozzák a hasonló intézkedéseket. A növekedési veszteség megkétszereződik, ha a kamatok már eleve nullán állnak és mindenki egyszerre vesz vissza a költekezésből.
?Nem minden ország teheti meg, hogy leértékeli valutáját és ugyanakkor megemeli a nettó export értékét,? áll a jelentésben. Joe Stiglitz, Nobel díjas közgazdász ennél is tovább megy, mikor arra figyelmeztet, hogy az a képzeletbeli gát bármikor átszakadhat ?halálspirálba? taszítva Európa egyes nemzeteit.
A jelentés arról is beszél, hogy a kár azoknál az országoknál is megkétszereződik ahol a kamatcsökkentés vagy a leértékelés nem lehetséges, lásd Spanyolország, Írország, Görögország és Olaszország példáját, akik a Gazdasági Pénzügyi Unió tagjaként tehetetlenül a túlértékelt kamatok csapdájába estek.
?A valuta leértékelésének kulcsfontosságú szerepe van a földetérés tompításában. Az eredmény összhangban van az általános Mundell-Fleming elmélettel, amely szerint a fiskális szorzók magasabbak azokban a gazdaságokban, ahol fix árfolyamok vannak érvényben.?
Stimmel.
Az 1930-as válságból levonható tanulság, hogy a politika a válság harmadik évére könnyen eldurvulhat, a szavazók pedig elveszítik hitüket a beígért fellendülésben. Spanyolországban már most is 20%-os a munkanélküliség, a spanyol társadalom pedig egy stressz próbatétellel áll szemben.
A kép kezd kirajzolódni. Először Írországban, majd Görögországban és Portugáliában láthattuk, hogy a megszorítások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, hiszen képtelenek voltak a várt mértékben lefaragni a deficitből. A takarékosság miatt megcsappannak az adóbevételek. Ezek az országok a saját farkukat kergetik.
A Pénzügyi Unió (EMU) többi tagállama nem fog segítségükre sietni. Franciaország és Olaszország a GDP 1,6%-ával vesznek vissza a kiadásokból. A német megszorítás 2011-ben kezdődik el igazán.
A fennálló kockázatokat figyelembe véve az ember azt gondolná, hogy az Európai Központi Bank előáll egy gazdaságélénkítő csomaggal. De nem ez a helyzet. Míg az amerikai, brit, és japán központi bankok aggodalma elég jelentős ahhoz, hogy komoly pénzekkel álljanak elő a gazdaság élénkítésére, ezzel szemben Frankfurt exitstratégiáról szónokol. Fennáll a 2008-ban elkövetett hiba megismétlődésének kockázata, amikor is az EKB a válság kellős közepén kamatemelést hajtott végre.
Az Európai Központi Bank erősen visszafogta az Euró zóna bankjainak nyújtott kölcsönök mennyiségét, fittyet hányva a spanyol, portugál, ír és görög kormányokat illetve bankokat fenyegető veszélynek. Az összesen 362 milliárd euró kölcsönt felvett bankok a felvett összegeket kincstárjegyek felvásárlására használták fel a hazai tőkeáttétes ügyletekből remélt extra haszon reményében. Más szóval az Európai Központi Bank a Dél-Európa aládúcolására használt állványzatot fűrészeli.
Más következtetést ebből nem tudunk levonni, mint hogy az EKB mossa kezeit a PIGS országokat illetően, átpasszolva a problémát a pénzügyi hatóságoknak az EU 440 milliárd eurós mentőalapján keresztül. Ez igazi hazárdjáték.
Hogyan higgyük el, hogy az Eiger északi oldalán mászó Euró zóna alpinisták elég erősek ahhoz, hogy megtartsák a közös kötelet, mikor összefagyott ujjaik egymás után veszítik el a fogást a jégen?